Káros és önpusztító szokásaim egyike, hogy gyakran olvasok kommenteket a cikkek alatt. Sokszor megfogadom, hogy soha, soha többé, de aztán csak nem tudok ellenállni, és mégiscsak betekintek az emberi ostobaság légüres terébe. Az teljesen mindegy, hogy mi éppen a téma, egyes emberek hajmeresztő dolgokat képesek írni nevüket, arcukat és az esetek túlnyomó részében csapnivaló helyesírásukat is felvállalva, sokszor más véleményen lévő, és azt kulturáltan kifejtő embertársaikat személyeskedő módon gyalázva, a felnőtt emberekre jellemző alapvető empátia, tolerancia, vita- és konfliktuskezelési kultúra leghalványabb jele nélkül. Ez egy darabig szórakoztató, sőt, vannak ezekre specializált oldalak és youtube csatornák is, de végeredményben több közte a pusztító, mint  a vicces.

Ezek az emberek köztünk élnek. Általában munkájuk, családjuk, barátaik vannak, találkozunk velük a vonaton, a postán, a teszkóban, bárhol. A való életben persze többnyire nem ennyire ordenárék, főleg ha csak felületesen ismerjük őket. Egy fokkal gázabb, ha ismerőseink offline, és a sors kegyetlensége folytán a facebook-on is. Távoli rokonok, általános iskolai osztálytársak, a kettővel lejjebb lakó szomszéd, idegesítően nyomulós ügyfél a melóból, stb. Persze az ilyesmit egy gyors hájdolás/letiltás meg is oldja, ha az illetőnek legkedvesebb időtöltése tudnodkell infós meg tudásfájás megosztásokkal teleokádni a hírfolyamot, de mikor egy publikus poszt alatt támad rád, tudatlanra és vált át személyeskedőbe, az már egy komolyabb helyzet.

Ezek az emberek persze rendkívül frusztráltak, amin a jelenleg folyó tudatos hergelés, bűnbakkeresés, ellenségkép-generálás sem éppen segít. Rendkívül stabil, megingathatatlan értékrendszerrel és világképpel rendelkeznek, ahol a normálisak ők, mindenki más pedig deviáns, degenerált, elfajzott, reakciós, és legalább is be kéne tiltani. Közös jellemzőjük, hogy félresiklott életüket, sikertelenségeik okát még véletlenül sem magukban keresik. Mindig más tehet róla. Az hogy éppen kik, az változó, de e téren rendkívül fantáziadús a néplélek. Ez egy tök jól működő módszer, mert sokkal könnyebb azt hinni, hogy más a hibás, mert az egy rajtunk kívül álló dolog, velünk tulajdonképpen most kibasztak "azok", mi nem tehetünk róla. Ezt ugyanakkor folyamatosan sulykolni kell, ha bármilyen ezt cáfoló ellenvéleménnyel találkozunk, akkor pedig tagadni, támadni, a lényeg, hogy a saját világkép ne sérüljön. Ismerős? Könnyebb rákenni a gyíklényekre, ha nem az a párt nyert, ami nekünk szimpi, könnyebb rákenni az - amúgy gyíklények által permetezett - chemtrailekre, hogy attól betegedtünk meg, és nem a napi két csomag mezítlábas cigarettától, sokkal könnyebb a bankok gonoszságára fogni, ha nem elég körültekintően vettünk fel hitelt.

Ezzel ellentétesnek tűnik, de ugyanezen a mechanizmuson alapul az áldozathibáztatás is: az emberek nagy része az elérhető, a számára megnyugtatóbb magyarázat után nyúl először. Nehezebb azt belátni, és feldolgozni, hogy valakivel esetleg önhibáján kívül történik meg egy nemi erőszak, vagy "csak" egy szexuális zaklatás. Sokkal könnyebb azt hinni, hogy ezek a dolgok kizárólag olyan emberekkel történnek meg, akik "kihívják maguk ellen a sorsot", ráutaló magatartást tanúsítanak viselkedéssel és öltözködésükkel. Mert ha ezt elhisszük, akkor máris védve vagyunk az ellen, hogy velünk történjen ilyesmi. Az, akivel meg megtörtént, az ugye tehetett róla, tehetett ellene. Ez persze nettó faszság. Sokan képtelenek tovább látni az orruknál, ha pedig az érvek elfogynak, akkor jön a személyeskedés: más korára, nemére, vélt nemi identitására és egyéb veleszületett attribútumaira történő sértő megjegyzések ismételgetése. Vannak, akik szerintem csak ezért kommentelnek, hogy másokon élhessék ki frusztrációjukat, mert amilyen helyesírással és stílusban ezt teszik, az alapján kétlem, hogy túlzottan sikeresek lennének a való életben.

Mi lehet erre a megoldás? Egyszerű: nem olvasni a kommenteket.

De van ennek egy számomra igen rémisztő vetülete: az ő szavazatuk pont ugyanúgy egyet ér, mint bárki másé. Akik visszahoznák a halálbüntetést. Akik börtönbe zárnának (vagy rosszabb) amiért a saját nemedhez vonzódsz vagy más vallású vagy. Akik az oltásellenességükkel rég elfeledett járványoknak adnak esélyt a visszatérésre. Akik kirekesztenének mindenkit, aki kicsit is eltér az általuk normálisnak vélttől. Akik miatt majd félni kell, ha kicsit is mások vagyunk bármiben. Akik miatt az értelmesebbre feladja, és felvilágosultabb országot keres magának. És ők csak többen lesznek, úgyhogy fontos, hogy tegyünk ellene, harcoljunk a sötétség ellen, mert ez egy olyan dolog, ami ellen lehet.

Ha nem akarunk full kretént nyomni, akkor ezeket gyakran ismételgessük magunkban, illetve emlékeztessük rá másokat is:

1. A Föld nem lapos. 

2. A globális felmelegedés létezik.

3. Nincs olyan, hogy chemtrail.

4. .A védőoltások működnek.

5. Jártunk a Holdon.

6. Az evolúció tény.

7. A melegek nem gonoszak

8. Nem minden muzulmán terrorista

9. Nem minden katolikus pap pedofil

10. A liberálisok is emberek

Ez persze csak néhány, többségét egy pólón láttam. Ti mit tudnátok hozzátenni?

A kép illusztráció :)
Forrás: Pixabay