A muffinsütésben az a jó, hogy lehet vele kísérletezni. Egyik este megint szabadjára engedtem a fantáziámat, és levendulás muffin készítésébe kezdtem. A kérdés csak az volt, hogyan kerüljön bele a levendula. Az egyik hiper kimérős részlegén vettem levendula teát (ami egyébként mézzel csodás, ajánlom). A neten kicsit utánanézve azt láttam, hogy kristálycukorral összekeverve pár nap alatt átveszi az ízét a cukor, és azzal kell sütni a sütit. De én AZONNAL akartam sütit, nem napok múlva, úgyhogy saját megoldáshoz folyamodtam. Mindjárt kiderül.

A recept (15 kisebb darabhoz)

- 10 ek. liszt
- 3 ek. cukor
- 1 ek. méz
- fél csomag sütőpor
- 1,5 dl tej (vagy ha vegán vagy, tely)
- 1 tk. szárított levendula
- 2 ek. margarin/olaj/kókuszzsír (kipróbáltam, és király)
- reszelt citromhéj
- 1 tk citromlé

A lisztet, a cukrot és a sütőport összekeverjük, hozzáadjuk a margarint (vagy egyebet). A levendulát teatojásba vagy papír filterbe tesszük, a tejet pedig melegíteni kezdjük, de nem forraljuk fel (mikróban is lehet, csak nagyon kell nézni, nehogy kifusson). A forró tejbe beáztatjuk a levendulát, majd hagyjuk kicsit hűlni (5-10 perc mindenképp). Mikor már langyos, és a levendula illatát is átvette, összedolgozzuk a már tálban lévő alapanyagokkal, illetve hozzáadjuk a mézet, a citromlevet és a reszelt citromhéjat. A tészta akkor jó, ha nagy része lefolyik a kanálról, de azért kicsit masszív. Papírformába töltjük, és mehet a sütőbe.
Ízlés szerint lehet tenni a tésztába is egy kevés levendulát, bár elég intenzív íze lesz úgy. A képen látható sütik egy kevés piros és kék ételfestéknek köszönhetik a színüket, ám ha színezünk, vigyázzunk, ne süssük túl, mert kioldódik a szín, és akkor hiába.
Jó kísérletezgetést!

Fotó: Lefties Photo&Design