A hummusz, így két m betűvel nem a talaj termőrétegét jelenti, ahogyan azt egy elhíresült bejegyzésben hitte egy náci idős hölgy, hanem a közel-keleti csicseriborsókrémet nevezik így. Nem ismerek olyan embert, aki ne szeretné.

Alapvetően két fő hozzávalóból, főtt csicseriborsóból és tahiniből (szezámmagkrém) áll. Utóbbit nem annyira egyszerű beszerezni, vagy ha igen, eléggé megdobja a költségvetést, így ez a változat kisebb módosítást tartalmaz a klasszikushoz képest, de szerintem nagyon jó lett.

Hozzávalók:

- csicseriborsó (ha nem akarjuk órákon keresztül főzni, akkor konzerv vagy üveges)
- szezámmag
- olaj
- pirospaprika
- petrezselyem
- római kömény
- só
- bors
- fokhagyma
- citromlé

A szezámmagot serpenyőben kevés olajon aranybarnára pirítjuk, majd megvárjuk hogy lehűljön. Magas falú keverőedényben a borsó levének egy részét hozzáadva botmixerrel simára keverjük, majd fokozatosan adagoljuk a többi borsót és annyi olajat, amennyit felvesz, míg végül teljesen sima masszát nem kapunk. Ezután jöhetnek a fűszerek, végül a citromlé. Nagyon jó pirítóssal, de szendvicskrémnek is.

Ez is elérkezett. Igen. Elindítom végre. A BLOGOT. Sokáig dilemmáztam, hogy milyet kellene, mármint fotós, főzős-vega életmódos, kötős-horgolós, kreatív hobbis, olvasós, netán valami elvontabb szociológiai, de nem igazán tudtam eldönteni, hogy melyik legyen, mert mindez érdekel és ezzel párhuzamosan egyikre sem jut annyi időm, hogy megfelelő rendszerességgel tudjak posztolni róla. Szóval ez most ilyen vegyes lesz, tényleg, minden. De azért majd téma szerint csoportosítom, mert csoportosítani, azt szeretek.