Túl sok hobbim van.

10 dolog, amit inkább hagyj a boltban

2019. március 09. - Ági Dolgai

Az alábbi lista a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmazhat.

Csak vicceltem.
De a saját egészséged, pénztárcád és a környezet szempontjából is jobb, ha változtatsz a szokásaidon, és ezeket a termékeket messziről elkerülöd.
aisle-business-cart-1005638_1.jpgKép forrása: pexels.com

Műanyagdobozos készételek

Iszonyat szomorú látvány, mikor valaki egy egész család számára elegendő műanyaggal lefóliázott tésztaételt pattint a kosarába a boltban. Amellett, hogy fölöslegesen termeljük a hulladékot, ezek az ételek nem valami egészségesek, ráadásul többe is kerülnek, mintha otthon elkészítenénk ugyanazt. Persze, kinek van erre ideje, mondhatnánk, de az az igazság, hogy egy tésztaételt a zöldségek pucolásától kezdve a tálalásig fél óra elkészíteni. Ennyink meg legyen már. Segíthet a problémán, ha egyszerre több adagot főzünk, és a hétre beosztjuk.

Konzerv készételek

Hasonló a probléma, mint a műanyagos termékeknél, kiegészítve azzal, hogy ezek az ételek nem nyújtanak túl nagy élvezeti értéket. Vannak persze helyzetek, mikor nincs más lehetőség, bár ahol melegíteni lehet, ott főzni sem lehetetlen.

Alapporok, levesporok

Ez a teljesen fölösleges kategória, mégis egy egész generációt szoktattak le vele a fűszerezésről. Küldd bele a port, és máris van íze! Persze hogy van, hiszen ezek a porok telis-tele vannak sóval és ízfokozókkal és ki tudja még milyen mesterséges bármivel. Egyetemista korom hajnalán én is gyakran használtam spagetti vagy carbonara, sőt chilis bab alapport, egészen addig, míg egy alkalommal képtelen voltam porhoz jutni, így kénytelen lettem anélkül főzni. Na azóta tudom hogy teljesen fölöslegesek ezek az amúgy rendkívül jól marketingelt és  szép csomagolású izék.

Mirelit "bármik", sajttal töltött izék

Ismét a kényelem. Csak megveszed, mehet a forró olajba, és kész is az étel. Az elmúlt időben nem egy botrány volt a nem megfelelően kezelt mirelit áruk miatt kirobbant ételmérgezések kapcsán. De nem ez az egyetlen gond vele. A fagyasztás elég nagy környezeti terhelést jelent, a termékek tápértéke élvezhetősége viszont messze elmarad a frisstől.  Mielőtt sokan megköveznének, nem azt mondom, hogy olykor nem fér bele némi fagyasztott brokkoli vagy zöldségkeverék, gyümölcs, de például a mirelit hasábburgonya egy teljesen értelmetlen dolog, a krumplihámozást és szeletelést számtalan praktikus eszköz teszi kényelmesebbé, a fagyasztott zöldségek és gyümölcsök helyett pedig  válasszuk az éppen szezonális, fagyasztás nélkülieket!

Előre felszeletelt zöldségek műanyagban

Teljesen hiábavaló. A zöldségeket és gyümölcsöket többnyire úgy alkotta meg a természet, hogy sértetlen állapotban viszonylag sokáig frissek maradjanak. Na ettől fosztja meg őket a gyári szeletelés és a műanyag csomagolásba helyezés. Persze kereskedői szempontból remek lehetőség ez a már részben romlásnak indult árukészlet jobb színben való feltűntetésére, de ezért cserébe sokszor még drágább is. Ez nem tűnik túl jó cserének. Sokkal jobban járunk, ha a gyümölcsöt minden csomagolástól mentesen vásároljuk meg, és csak fogyasztás előtt vágjuk fel tetszőleges módon.

Előre lereszelt/szeletelt sajt

Pár perc spórolás árán a természetbe kerülő műanyag csomagolás. Ráadásul a sajt minőségét rontja a reszelés és a szeletelés is. Nem beszélve arról, hogy ezek a termékek általában drágábbak is. Válasszuk a pultban lévő sajtokat és ne sajnáljuk azt az öt percet, amit a reszelésre szánnánk.

Előre csomagolt szendvicsek

Utazás közben vagy a mindennapok rohanásában egyszerűbb megvenni a szendvicset a boltban előre elkészítve, ez igaz. Ha rendszeres ez a szokásunk, akkor viszont érdemes elgondolkodni az otthoni szendvicskészítésen, ami biztos hogy egészségesebb és kevesebb hulladékkal járó megoldás, na meg lényegesen olcsóbb is.

blur-bread-breakfast-1832689.jpg
Kép forrása: pexels.com

PET palackos ásványvíz, üdítők

Egy átlagos ember iszonyatos mennyiségű műanyag palackkal terheli a környezetet, aminek nagy része ráadásul a hulladékgyűjtőig sem jut el. Vannak termékek, amikhez más módon nem lehet hozzájutni, ezt aláírom. Viszont ha van választási lehetőségünk, akkor mindenképpen kerüljük a palackos termékek vásárlását. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy hazánk legtöbb területén kiváló minőségű a csapvíz. Teát főzni sokkal érdemesebb otthon, így a cukormennyiséget is tudjuk kontrollálni, az üdítők helyett pedig fogyaszthatunk - akár házi készítésű - szörpöket is. Ha a szénsav nélkül nehezen vagyunk meg, akkor hosszabb távon érdemes beruházni egy szódagépre is.

bottles-container-daylight-802221.jpg
Kép forrása: pexels.com

Kapszulás kávé

A kapszulás kávé, amellett hogy nem is olcsó, hatalmas fölösleges terhelés a környezetnek. Egy átalagos kávéfogyasztó naponta két kávét iszik. Ez éves szinten 730 műanyag vagy aluminium kapszlit jelent. Nem mondom, hogy nem finomak ezek a kávék, de azért egy jobbfajta géppel és némi tapasztalattal ugyanazt az eredményt elérhetjük, anélkül hogy fölösleges szeméttel járulnánk hozzá az amúgy is tarthatatlan hulladékhelyzethez.

blue-brown-coffee-269349.jpg
Kép forrása: pexels.com

Főzőtasakos rizs

Ez megint egy olyan dolog, amit én is sokáig használtam, nem sejtve hogy mennyire egyszerű elkészíteni a nemtasakos rizst, és nem utolsó sorban sokkal finomabb is. Itt a minden egyes adag után hulladékba kerülő műanyagtasakon kívül az árkülönbség is sokkoló: a legtöbb helyen negyedannyi rizst lehet venni tasakosan. Fordítsuk a különbözetet inkább jobb minőségű rizsre.

alone-background-basket-1327211.jpg
Kép forrása: pexels.com
Persze a legjobb az lenne, ha ezeket a termékeket nem is gyártanák ebben a formában, fogyasztóként "üzenhetünk" a  gyártóknak egész egyszerűen azzal, ha ezeket a termékeket bojkottáljuk. Ezzel nem az egyénre akarom tolni a felelősséget, de ha tehetünk valamit, legyen az akármilyen kicsi dolog, hát miért ne?
Kihagytam valamit? Kommentben jöhet!

Horgoljunk mandalát!

3. rész

 

Itt a harmadik videó, ahol a huszonegyedik sortól a harmincegyedik sorig juthattok el velem. Az első 9 sort ITTa másodikat pedig ITT találjátok. Ha tetszik amit csinálok, megköszönöm ha támogatod munkámat egy youtube-feliratkozással, vagy a videó megosztásával.

Lencse-zab keksz csokidarabokkal

avagy mihez kezdjünk, ha túl sok lencsét sikerült főzni újévkor

A lencse az egyik legjobb növényi fehérjeforrás, érdemes tehát nem csak újévkor fogyasztani. A legtöbben a főzeléken kívül nem igazán tudják mire használni, pedig nagyon sokoldalú alapanyag.
A süti talán első hallásra kicsit meredeknek tűnhet, de a végeredményen csak nyomokban érzékelhető a lencse íze, nagyon harmonikus, ropogós kekszet kapunk.

Aki kedvet kapott, annak itt a recept:

Hozzávalók:
- 1 bögre főtt lencse
- 1 bögre zabpehely
- fél bögre liszt (ki milyet használ)
- fél bögre cukor
- 1 evőkanál kókuszzsír (de ha nincs, margarin is jó hozzá)
- 1 csomag sütőpor
- 1 csomag vaníliás cukor
- csokidarabkák (jelen esetben mikulások :D)
- fél bögre víz

A főtt lencsét és a zabpelyhet a fél bögre víz társaságában botmixerrel homogén masszává varázsoljuk, majd hozzákeverjük a lisztet, a cukrot, a vaníliás cukrot, a sütőport és a felolvasztott kókuszzsírt (vagy amit használunk hozzá). Az elegy akkor jó, ha nem folyik le az evőkanálról, tehát jó masszív, de azért keverhető. Hozzáadjuk a csokidarabokat, elkeverjük, és sütőpapírra kis gömböket teszünk a kanállal, majd összelapítjuk (érdemes helyet hagyni a sütik között, mert sütés során növekszenek). A sütési idő nagyban függ a sütő típusától is, én egyszerű gázsütőn a közepes fokozatot és a sokszori ellenőrzést választottam, kb. 20 perc kellett neki, plusz további öt megfordítva, hogy a teteje is kapjon egy kis színt.

Próbáljátok ki, tényleg nagyon klassz! 

 

chocolate-close-up-cookies-230325.jpg

Kép forrása: pexels.com

Egy falat nyár: töltött paprika vegánul

Vannak tipikus nyári ételek. Ilyen a töltött paprika is. A lakótelepen sétálva szinte biztos, hogy valamelyik ablakon kicsapódik a jellegzetes illat, és akkor nincs mese, főzni kell.

Ezzel az étellel nem kezdődött valami jól a viszonyom. Nem emlékszem már pontosan, de nagyjából 6-8 éves lehettem, és pont abban a fázisban voltam, hogy már nem szívesen ettem semmi olyat, amiben hús van. Mivel a hús-nem-evést a környezetem ezt nem fogadta valami fényesen, ezért nemkívánatos ételekre nemes egyszerűséggel csak annyit mondtam, hogy szar. Valamelyik rokonnál vendégeskedtünk nyáron, és pont töltött paprika volt. Mikor megéreztem a jellegzetes „disznós utóízt”, már toltam is félre a tányért, és közöltem, hogy én ezt tuti hogy nem eszem meg. A miért nem kérdésre természetesen a szokásost válaszoltam: mert szar. Ezzel kisebb fajta botrányt okoztam, aminek az lett a vége, hogy mégis meg kellett ennem, ami ki volt szedve. Ezt követően kellett jó 20 év, hogy újra barátkozzak ezzel a fogással.

Ma már nyilván hús nélkül készítem, és az egyik kedvenc nyári ételemmé vált.

Jöjjön hát a recept:

Hozzávalók:

  • 10-12 szép tévépaprika
  • 2 doboz paradicsompüré (500 g-s dobozok)
  • 2 ek. cukor
  • 1 ek só
  • -kb 1 liter víz

A töltelékhez:

  • 1 csésze (kb 1 dl): rizs
  • 1 csésze vöröslencse
  • 1 csésze zabpehely
  • 1 csésze szójagranulátum
  • 1 csésze napraforgómag
  • 2 szelet szikkadtabb kenyér (vagy a sercli, ami amúgy sem fér be a pirítóba, tehát mindig kezdeni kell vele valamit)
  • 2 tk. őrölt pirospaprika
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 kk.bors
  • 1 kk. majoranna
  • 1 tk só
  • olaj

A töltelékkel kezdünk. A szójagranulátumot a zabpehellyel és a napraforgómaggal egy tálba öntjük és leforrázzuk annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Egy nagyobb serpenyőben (akár wokban) olajat melegítünk és kis ideig pirítjuk rajta a rizst és a vöröslencsét, majd némi vízzel felöntjük és 10-15 percig főzzük. Ezután hozzáadjuk a tál tartalmát, ami eddigre már megszívta kicsit magát, és a fűszereket és a fokhagymát. Ha a rizs és a lencse megfelelően megfőttek, akkor lehúzzuk a tűzhelyről és kicsit hagyjuk hűlni, majd a kis darabokra tépkedett kenyeret is alaposan belekeverjük.

Most elkezdhetünk foglalkozni a paprikákkal: a száruknál óvatosan körbevágjuk és eltávolítjuk a magházakat és a magokat. Ha a töltelék megfelelő hőmérsékletű (értsd nem égeti le a kezed), akkor egy teáskanál és az ujjaink segítségével a paprikákba töltjük. Jól lenyomkodjuk, nehogy főzéskor kipottyanjon (valamennyi mindenképp kijön, de ha jól csináljuk, akkor minimális).

A paradicsompürét egy nagyobb lábosba öntjük, hozzáadjuk a cukrot és a sót, majd a vizet és melegíteni kezdjük. Nagyjából akkor jó, ha a lábos harmadáig-negyedéig és a szósz, mert most jönnek  a paprikák, amiket óvatosan (mondjuk fakanál vagy lapátka segítségével) elhelyezünk a lábosban. Itt pl nagyon hasznos a Pitagorasz-tétel gyakorlati ismerete (pedig pont a napokban láttam facebookon, néhány IQ bajnoknál, hogy megint eltelt úgy egy nap az életéből, hogy nem vette hasznát a nevezett tételnek. Javaslom próbálj töltött paprikát készíteni, haver.

Ha a paprikák éppen hogy kilógnak a szószból és a lábos teteje és a „vízszint” között legalább 5-10 cm van, akkor ügyesek voltunk. Ha viszont kevesebb, akkor öntsük át egy nagyobb fazékba a cuccot, mert ki fog futni.

Folyamatos felügyelet és óvatos (!!!) kevergetés mellett nagyjából fél-háromnegyed órára van szükség ahhoz, hogy a paprikák megroggyanjanak. Ha forrni kezd, vegyük kicsit vissza a lángot, hajlamos kifutni és odakapni is, de azért annyira nem para, ügyetlenebbek (mint én) és simán elbírnak vele.

Ha kész, és ehető hőmérsékletűre hűlt, akkor egy nagy szelet kenyérrel felszerelkezve neki is lehet látni.

Jó étvágyat!

Lecsó luxuskivitelben – így készül a shakshuka

Ha valaha ételfotókkal díszített falinaptárat készítenék (ki tudja, talán fogok!), akkor az augusztusnál fix, hogy a paradicsom, a tv paprika és a cukkini kerülne főszerepbe, tekintve hogy ebben a hónapban a legfinomabbak – és nem utolsó sorban a legolcsóbbak e zöldségek.

Ezek az alapanyagok szinte az összes nép konyháját megihlették, ahol megteremnek, a szlávoktól a franciákig. Nálunk egyszerűen lecsó néven fut, a hagyma, a paprika és a paradicsom állandó, vannak akik rizzsel, mások tojással fogyasztják.

Nem hinném, hogy van olyan konyha az országban, ahol ne készülne a nyár folyamán legalább egyszer lecsó. Olcsó, laktató, elrontani szinte lehetetlen.

Éppen ezért nálunk elég sokszor szerepel a nyári repertoárban, talán kicsit meg is unjuk nyár végére. Ezt elkerülendő érdemes kicsit kitekinteni és némileg „felturbózni” az ügyet a nemzetközi konyhát segítségül hívva.

Pár éve alapzajként ment valamelyik utazós csatornán egy műsor, ahol valami faszi mindenféle helyeken ételeket kóstolgatott, majd meg is próbálta elkészíteni őket. Ez alkalommal éppen Izraelben járt, ahol Tel Aviv leghíresebb shakshukás helyén próbált rá az extrás lecsónak kinéző ételre. Noha még csak május volt, nagyjából másnapra meggyőztem magam, hogy én ezt kipróbálom. Azóta nem is nagyon készítem máshogy a nyár legfinomabb és legegyszerűbb ételét.

dsc_4712.jpg

Ahány oldal, annyi recept, alapvetően ez sem egy kőbe vésett dolog, itt most azt fogom leírni, hogy én hogyan szoktam csinálni.

Fontos, hogy legyen egy viszonylag nagy serpenyőnk, ami megbízható, mármint abból a szempontból, hogy nem ég le benne könnyen az étel. Majd látjuk miért lesz ez fontos. Én egy Tefal wokot használok, ami még soha nem hagyott cserben. Már-már megszállottan ragaszkodom ehhez a wokhoz, szinte minden ételt ebben készítek (a palacsintát és a tejberizst is). Amikor pár éve új albérletbe költöztem, egy darabig ágyam alatt tartottam, nehogy valaki használni találja és összekaristolja, és mikor Norbival összeköltöztünk, kb. rögtön felhívtam a figyelmét, hogy a wokot csak fával szabad érinteni. Mikor Bulgáriába költöztünk, nagyon kevésen múlt, hogy a végén mégsem vittem magammal (konkrétan már be volt pakolva, csak utolsó percben kivettem), amit nagyjából első héten meg is bántam. Na de ennyit a wokról, ha nincs wokod, akkor nagyobb serpenyő is jó leszm, de vegyél wokot, mert jó cucc.

Szóval a recept:

Hozzávalók (2 főre)

  • 1 nagyobb vagy 2 kis fej vöröshagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 kisebb cukkini
  • 1 padlizsán
  • 2 érett paradicsom
  • 1 doboz (kb 3-4 dl) paradicsompüré vagy ha nagyon extrát szeretnénk, akkor házi ketchup (receptet pl ITT találsz)
  • 4 közepes tv paprika
  • 1 hegyes erőspaprika
  • 3 tk fűszerpaprika
  • petrezselyem (friss vagy szárított)
  • római kömény
  • só, bors ízlés szerint
  • olaj (preferencia szerint, én napraforgót használok, de olíva vagy kókusz vagy egyéb olaj is jó hozzá)
  • ha vegán vagy, akkor itt állj meg, mert így is finom lesz, ha nem, akkor 4 db tojás

 

A padlizsánt és a cukkinit héjastól apró kockákra vágjuk, majd egy tk sóval meghintve kicsit pihentetjük.A vöröshagymát és a fokhagymát szintén apróra vágjuk és kevés olajon aranybarnára pirítjuk. Ezt követően hozzáadjuk a cukkinit és a padlizsánt, fedő alatt hagyjuk kicsit gondolkodni. Eközben nagyobb kockákra vágjuk a paradicsomokat, a tv paprikát és a hegyes erőset pedig először hosszában, majd nagyobb darabora szeleteljük. Ha a padlizsán és a cukkini elkezdett kicsit összeesni, akkor mehet bele a paprika és a paradicsom is. A fűszerpaprikát és a többi fűszert (kivéve a petrezselymet) is ilyenkor adjuk hozzá. Ha már kezd kicsit folyósodni a történet, akkor mehet bele a paradicsompüré (vagy ketchup) és ha úgy ítéljük meg, akkor egy kis pohár víz. Fedő alatt hagyjuk felforrni az egészet, néha megkevergetve.  A vegánok itt vegyenek magukhoz egy szelet friss kenyeret vagy pitát, és jó étvágyat!

A többiek: ha már eléggé fortyog a lecsónk, akkor egy utolsót keverünk rajta alaposan, és óvatosan ráütjük a tojásokat. Ezután már nem piszkáljuk, hanem a lángot kicsivel kisebbre állítva, fedő alatt megvárjuk, hogy a tojások ízlés szerinti keménységűek legyenek (full megfőzni nagyjából 8 perc). Ha klassz a serpenyőnk, akkor ezalatt nem történhet baj, de azért nézegessük, nehogy oda találjon kozmálni, ha ilyet észlelünk, akkor óvatosan nyúljunk alá a falapáttal, hogy a tojások is egyben maradjanak. Nem olyan nehéz ügy, mint amilyennek hangzik. Ha kész, petrezselyemmel meghintve, egy nagy szelet friss kenyérrel tálaljuk.

Jó étvágyat!

Római köményes paradicsomkrém

Négy hozzávaló, negyed óra!

Ebben a melegben nem jó főzni. Negyed óránál tovább semmiképp sem. Na ez pont egy olyan étel, aminél 15 perc telik el a hűtő megközelítésétől a tálalásig. Ez pedig nem más, mint a római köményes paradicsomkrém.

Egészen pontosan négy hozzávalóból áll: 
- 2 evőkanál római kömény
- 6 szem kisebb vagy 4 nagyobb érett paradicsom
- kevés olívaolaj
- 1 kávéskanál só

A római köményt kis lángon, serpenyőben (egyelőre olaj nélkül!) addig melegítjük, míg a szemek el nem kezdenek kipattogni. Ezt követően adunk hozzá annyi olívaolajat, hogy éppen ellepje (ne sokat), majd pár keverés után adjuk hozzá a karikára vágott paradicsomot. Addig pároljuk, míg a paradicsom szét nem kezd esni. Kis üvegbe töltjük, a tetejére olajat öntünk, a hűtőben 1-2 hétig eláll (de nálunk annyi ideje nem lesz!). Ajánlom mindenkinek, mert nagyon egyszerű, nagyon finom, és nem is kell hozzá sok minden.

Friss kenyérrel, pirítóssal de tésztára is kiváló.

romai_komeny.jpg

Nyers, vegán, olcsó paradicsomszósz

Soha többé boltit!

Lassan, de biztosan közeleg a paradicsomszezon. Végre lehet majd olyat venni, aminek íze is van, vagy a szerencsésebbeknek elég lesz mindehhez kimenni a kertbe.

Ez a paradicsomszósz tökéletes akár tésztára, pirítósra, vagy chipset mártogatni. Oyan szinten függeszt, hogy ha csak háromszáz forint lenne nálam, előbb vennék paradicsomot a boltban, mint csokit.

A hozzávalók:
- 2 nagyobb érett paradicsom
- 1-2 gerezd fokhagyma
- 1 tk bazsalikom
- 1 tk oregánó
- 1 kk só
- 1 kk bors
- 1 kk füstölt paprika (figyelem, ez a titkos összetevő!:))
- 4 ek olaj (ki mit szeret, pl olíva)

A paradicsomot kockákra vágjuk, és mehet is a robotgépbe a többi összetevővel együtt. Kicsit összeurmixoljuk, de úgy, hogy azért maradjanak benne szilárd részek is, majd bedobjuk a hűtőbe pár órára, hogy összeérjenek az ízek.

paradicsom.jpg

 

Profi tippek, hogyan maradjon zsetonod a hónap végére!

Avagy nincs kevés pénz, csak túl nagy igény

Előre szólok, hogy ez néhol lehet kicsit abszurd lesz, de hát mi nem az manapság, nemde?
Szóval itt most arról van szó, hogy mit tegyünk, ha pályakezdőként, vagy jóval pályakezdés után is, olyan kicsinek látszó fizetésünk van, amiből képtelenek vagyunk úgy kijönni, hogy hónap végére is maradjon valami. Mert hát ez nyilván a mi hibánk, ugye? Általában tovább nyújtózunk, mint ameddig a takarónk ér. Mert aki a kicsit nem becsüli, és folytathatnám. Szóval szögezzük le, hogy az, hogy a fizetésünk mondjuk diplomás óvónőként, szociális szférában dolgozóként vagy éppen könyvtárosként olyan szinten alacsony, hogy abból nem látjuk a jövőnket, az nem más hibája, hanem a miénk. Már hogy látnánk? Hiszen elvakít minket a dekadens nyugat által sugárzott kép, meg a közérzetromboló tudjukkik ádáz munkája, stb. De ez is a mi hibánk. Mert hagyjuk.
Na, ahelyett, hogy kortársaimra oly jellemző módon siránkoznék, nyavalyognék és a külföldre távozáson törném a fejem, én most akkor adok itt pár tippet, hogy hogyan lehet kijönni Magyarországon nettó 120 ezer forintból havonta, úgy, hogy félre tudjunk belőle tenni nem kevesebb, mint 20 ezer magyar forintot, amiből aztán tetszés szerint vehetünk kávéfőzőt, lakást, költhetjük tanfolyamra, vagy amire csak szeretnénk!
calculate-calculating-calculation-3305.jpg
Kiindulóhelyzetünkben egy vidéki nagyvárosban* próbálunk szerencsét. Megkaptuk álmaink állását (álmunk egy állás volt a szakmánkban), ahol első két évben biztos hogy nem fogunk 120 nettónál többet zsebre tenni (amennyiben ott maradunk persze).
*Budapestet hagyjuk, 120 ezres jövedelemmel ott élni az értelmezhetetlen kategóriába esik, de hát mint azt pár helyről már hallottuk, nem is kell mindenkinek a fővárosba mennie.
Tételezzük fel, hogy családi hátterünk támogató, szóval ilyen kezdő dolgokban, mint költözés, kaució segítséget kapunk, tehát el tudunk egyáltalán mozdulni a munka irányába, és eseti költségeinkben is ki-ki segítenek olykor szüleink, rokonaink.
Ezek után nézzük csoportosítva, hogy mik azok a dolgok, amikre költeni kell:
- lakhatás
- étkezés
- utazás
- higiénia
- egészség
- szépségápolás
- ruházkodás
- rekreáció
- kultúra
- önfejlesztés

Lakhatás

Lakni kell valahol. Ez igencsak húzós kérdés, hiszen az ingatlan- és emiatt az albérletárak az egekben. Ideális esetben a lakhatás nem kellene hogy a jövedelem 1/3-ánál többet elvigye, hiszen van még 9 másik szükséglet, amit ki kell elégíteni.  Az egészen bizonyos, hogy ha egyedülállók vagyunk, és egyedül szeretnénk élni, akkor ezt bebuktuk. Bizony már az is a mi hibánk, hogy ezt szeretnénk, ezek a mai fiatalok, meg a szingliség, fujj, szégyelljük is magunkat, meg ilyenek. Ha van párunk, akkor valamivel jobb a helyzet, hiszen ha találunk alacsony rezsijű garzont, akkor halovány esély van az 1/3-os szabály betartására, feltéve, hogy a párunk is hasonló álomjövedelemmel rendelkezik (ilyenkor az 1/3-os szabály értelemszerűen a háztartás jövedelmére vonatkozik). Szóval szinglik, gyerünk, össze kell állni valakivel, tudjátok, párosan szép! De amíg ez nem sikerül, addig a jó hír, hogy kis keresgéléssel lehet találni szobát, egyetemistákkal vagy hasonló jövedelmi helyzetű pályakezdő dolgozókkal lehet szépen összeköltözni. Igen, ismeretlen, feltehetőleg eltérő bioritmusú és habitusú emberekkel. Na de hát kik vagyunk mi, hogy igényeink legyenek? Mit tettünk le az asztalra? Na ugye!? Ha az egyetemista lakótársaink hétköznap este 11-kor még a bulikára alapoznak, mi meg reggel fél 6-kor kelünk másnap, hogy beérjünk dolgozni? Hozzá kell szokni! Hát mi az nekünk? Az élet nem habos torta.
Ha még így sem találnánk albérletet, akkor érdemes megfontolni, az irodában lakást. A munkahely amúgy is a második otthona az embernek, miért ne legyen kettő az egyben? Mivel érthető módon a munkáltatók túlnyomó része ezt nem nézi jó szemmel, nyilván titokban kell csinálni. A dolog egyszerű: ha van íróasztalunk zárható rekesszel; akkor oda elférnek a cuccok: polifoam, hálózsák, váltás ruha, fogkefe, tisztasági cucc, meg ilyenek. Még jobb, ha van raktár, ahová ügyesen el lehet rejteni az ingóságainkat tartalmazó hátizsákot/bőröndöt. Az irodai életre való berendezkedés persze alapos megfigyelést és előzetes ismereteket igényel. A legtöbb helyen található hűtőszekrény, mikrohullámú sütő, sőt, van ahol még kanapé is. De kulcsfontosságú kérdés például, hogy van-e tusoló. Bár ez inkább kényelmi szempont, hiszen nagyszüleink korában sem volt még alap a fürdőszoba, a csapnál, esetleg lavór segítségével is hódolhatunk, a korosztályunk által egyébként is fölöslegesen túlértékelt higiéniának. Mérlegelni kell a lebukás valószínűségét is. Van-e portaszolgálat, őrszolgálat, vagy a hely teljesen üres éjszaka? Vannak-e kamerák, és ha igen, hol? Szokás-e hogy a munkatársak random bemászkálnak egy kis túlórára munkaidőn kívül (netán lakik-e már ott valaki)!? Ha ezekre a kérdésekre túlnyomórészt igen a válasz, akkor a munkahelyünk nem igazán alkalmas lakóhelyül, hiszen a lebukással az állásunkat kockáztatjuk, ami pedig társadalomban elfoglalt helyünk és jövőnk záloga. Kár, mert ezzel a módszerrel akár havi 40-50 ezer forintot is megspórolhattunk volna. Ha viszont az irodai életet választjuk, hozzá kell szoknunk a koránkeléshez és a munkaidő vége és a nyugovóra térés közötti időt is érdemesebb más helyeken kibekkelni, hogy ne keltsünk gyanút.
 
Ha az iroda mégis kiesik, mint lehetséges lakóhely, és éppen tavasz/nyár/kora ősz van, akkor meg lehet reszkírozni egy sátor beszerzését például a Decathlonból. Fizetésünk 5 százalékáért (6000 Ft) már egész pofás (két személyes!) sátorkát lehet kapni. Hogy hová állítsuk fel, ahol sem a helyi narkósok, hajléktalanok, sem pedig a rendőrség/közterület felügyelet figyelmét nem keltjük fel vele? Ezek a fiatalok folyton csak a kifogásokat keresik, legyünk kreatívak! A sátor kiválasztásánál érdemes szem előtt tartani, hogy a felállítása és a lebontása ne legyen túl körülményes, valamint hogy az egész cucc könnyedén elférjen a hátizsákban (a többi ingósággal együtt). Hogy ez kvázi hajléktalanság? Ugyan már, hiszen fiatalok vagyunk, és kalandvágyból tesszük! Másrészt megspórolják a hajléktalanok azt a 40-50 ezret havonta ahogyan mi tesszük? Na ugye hogy nem!
A sátras megoldást - ha van rá mód, lehet ötvözni az irodással: ha például fel lehet menni az irodaépület tetejére, és más nem nagyon szokott, akkor itt remek lehetőség! Csak észre kell venni!
További lehetőség a foglaltházak, közösségi terek igénybevétele, bár nálunk ez (még!) nem általános, de határozottan van benne fantázia.
Ha az 1/3-os szabályt be akarjuk tartani (márpedig mint majd látjuk, muszáj), akkor lakhatásra maximum 40 000 Ft a keret.
adobe-photoshop-architecture-beach-955793.jpgNeki könnyű :D

Étkezés

Ahogyan az autók üzemanyaggal, az emberek étellel működnek, és hát az vagy, amit megszel, tehát érdemes az étkezésre különös gondot fordítani. Ideális esetben - lásd lakhatás - van hol főzni. Tudunk főzni? Ha nem, az komoly hendikepp, tehát ideje megtanulni. Vifon levest ugyan lehet kapni 49 forintért, de csak azon élni annyira nem tanácsos, még ha rengetegen teszik is. Pedig csak vifonon élve elképesztő összegeket lehetne spórolni, napi háromszori levessel számolva kijönne az élelmezésünk 5000 forint alatt! Mégse tegyük ezt. Mik tehát a lehetőségek? Az éttermezést, legyen az menza, munkahelyi ebédrendelés, ne adj' isten pizzéria, gyrosos, gyorsétkezde, hova tovább rendes étterem (ahol pincér van, meg ilyenek), nagyon gyorsan felejtsük el. Nem vagyunk abban a helyzetben. Felelőtlenség lenne ilyen hívságokra elszórni verejtékkel megszerzett forintjainkat. A kocsmázásról és kávézóba járásról nem is beszélve, de erről majd a rekreáció részben. Szóval fő szabály: főzzünk otthon. Főzzünk sokat, hiszen nagy mennyiségben mindig olcsóbbra kijön egy adag. Nem árt, ha jól sikerül, hiszen egész héten azt fogjuk enni. Bár mindegy hogy finom-e, ne legyünk hedonisták, az étkezés puszta létfenntartás. Ne keressük mindenben a világi élvezeteket. Oké, de mit főzzünk? A szerencsésebbek bőséges muníciót kapnak otthonról, ami a szükségletek nagy részét fedezi, de mi van, ha nem? A húst el lehet felejteni, hiszen drága. Lehetőség szerint ne mérgezzük magunkat olcsó párizsival, virslivel, kenőmájassal és egyéb olcsó húsipari melléktermékkel, hulladékkal. Szerencse, hogy kis odafigyeléssel a vegetáriánus és a vegán étrend teljes mértékben megfelelő bármilyen életszakaszban, hova tovább még egészséges is. Persze ha nem elvből, hanem anyagi okokból választjuk a növényi alapú étkezést, akkor ha lehetőségünk nyílik hústartalmú étel fogyasztására, például vendégségben, akkor nyugodtan élhetünk vele, valahogy úgy, mint a kolduló buddhista szerzetesek. Alapanyagok beszerzése tekintetében mindig figyeljük, hogy mi akciós, ha kedvező ajánlattal találkozunk, tárazzunk be. A közeli lejáratú termékek polca (alias "dögös") az alacsony fizetéssel rendelkezők és spórolni vágyók legjobb barátja. Sőt, ha eléggé buzog bennünk a kalandvágy, akkor megpróbálkozhatunk egy kis dumpster-divinggal is, ami tulajdonképpen a szupermarketek által kidobott lejárt élelmiszerek kikukázása. Noha ez illegális, az így nyert termékek viszont simán fogyaszthatók a kidobásól számított két hétig még legalább. Fontos, hogy az ételmérgezés elkerülése érdekében mindig hagyatkozzunk a szaglásunkra: ha nincs kellemetlen szaga, akkor valószínűleg fogyasztható. További kitűnő módszer költségcsökkentésre, az ingyenes étkezési lehetőségek felkutatása és igénybevétele. Itt elsősorban ne a szociális ételosztásra gondoljunk, hanem konferenciákra, kiállításmegnyitókra, könyvbemutatókra és egyéb eseményekre, ahol esély van némi potya ételre. Ezzel egyúttal a kultúra iránti igényünket is tápláljuk, erre mondják, hogy két legyet egy csapásra! Vezessünk naptárat az aktuális étkezési... ööö kulturális eseményekről!
aisle-business-cart-1005638.jpg
Az étkezést egy hónapra ki kell tudnunk hozni nagyon max. 35 000 forintból.

Utazás

Ha nincs autónk (ne is legyen, csak a pénzt viszi, luxus!), a havi tömegközlekedési bérlet ára súlyos költségként merülhet fel, és ezt városon belül a munkáltató általában nem fizeti. A bérlet vagy az alkalmankénti jegyvásárlás fizetésünk akár 5-10%-át is elviheti. Arról nem is beszélve, hogy havonta egyszer azért illő meglátogatni családunkat (lásd élelmiszersegélycsomag :D), ami már potom 100 kilométer esetén is komoly összegre rúghat, ha a drága tömegközlekedést választjuk. Mit lehet tenni? Városi közlekedésre legjobb, ha beszerzünk egy kerékpárt (30-40 ezer forintért már lehet kapni jó minőségű használt biciklit, ami igaz, hogy fizetésünk negyede-harmada, de megtérül!), rollert, vagy ha nem túl nagy a táv, akkor gyalogolunk. A bliccelést felejtsük el, bár ha tudunk gyorsan futni és/vagy tekintélyt parancsoló a fellépésünk, akkor az is alternatíva lehet. Városok közötti közlekedésre legjobb ingyenes módszer a stoppolás, bár ezt lányként egyedül lehetőleg ne. Utazásnak számít a rekreációs célú utazás, az úgynevezett nyaralás is. Ne tegyük. Csak a pénzt viszi, aminek ebben az életszakaszban jobb helye is, sőt, csak jobb helye van, de erről a rekreáció pontban később. Utazni majd utazunk nyugdíjas korunkban, ingyen, addig is koncentráljunk a jövőnk megteremtésére (ha mégis utaznál, nézz szét ITT, hogyan lehet eljutni kevésből messzire! ;))
Az utazás költsége ne haladja meg a havi 10 000 forintot.
backpack-bag-blur-346768.jpg

Higiénia

A tisztaság fél egészség, ugye. Mi, fiatalok elképesztő összegeket vagyunk képesek eltékozolni különféle tisztálkodószerekre, míg nagyanyáink kénytelenek voltak beérni egy kis darab mosószappannal. Szerencsére a legtöbb drogéria és hipermarket rendelkezik saját márkás termékcsaláddal, aminek a minősége megegyezik a reklámokban látott termékekével, az áruk viszont kedvezőbb. Felejtsük tehát el a márkás termékeket, ha pedig ingyenes termékmintát látunk, igyekezzünk betárazni belőle minél többet. Azt mondani sem kell, hogy a tusolás időtartama ne haladja meg az 5 percet, mert magas lesz a vízszámla. Ha alkalmunk nyílik ellátogatni strandra, fürdőbe (rekreáció résznél bővebben), akkor ezt az alkalmat kihasználhatjuk olyan hosszabb időt (több vizet!) igénybe vevő tevékenységre, mint amilyen hosszú haj esetén egy hajmosás. Férfiak előnyben, mert egy csomó tusfürdő egyben sampon és kondicionáló is, plusz divat a szakáll, tehát borotválkozócuccra sem kell feltétlenül sokat költeni. Lányok a higiénia terén plusz hátrányban vannak, hiszen havonta egyszer extra költség merül fel, ha nem akarjuk nagyanyánk módszereit előszedni itt is, akkor a saját márkás termékekkel, illetve az egyszeri nagyobb beruházást igénylő környezetkímélő megoldások használatával spórolhatunk. Vagy legyünk alultápláltak és stresszesek, akkor meg sem jön hónapokig, bár ez nem javasolt.
A higiéniához tartozik a takarítószerek vásárlása is, amire a reklámoknak bedőlve szintén sokat lehet költeni. Ne dőljünk be! Hypo és ecet, na meg szódabikarbóna (vagy olcsóbb, saját márkás termékek).
Higiéniára körülbelül 2000 forintot költhetünk havonta.
bath-ducks-bathing-bathroom-226597.jpg

Egészség

Fiatalok vagyunk, így többnyire egészségesek. A krónikus betegek hátrányból indulnak, hiszen a gyógyszerek nem olcsók, de már egy mezei nátha, torokgyulladás vagy vírusos megbetegedés is megingathatja a kasszát. Nem kell minden apróság miatt orvoshoz rohangálni. A táppénzt pedig egyenesen felejtsük el, hiszen akkor csökken a fizetés, ami amúgy sem sok. Betegen dolgozni ugyan nem egy leányálom, a kollégák megfertőzéséről nem is beszélve, de fiatalok vagyunk, bírnunk kell, másrészt fontos hogy a főnökeink lássák: a munka a legfontosabb, minket nem olyan fából faragtak, hogy holmi influenza eltántorítson a kenyérkereséstől.
Ha mázlisták voltunk a génlottón, és évi egy-két megfázáson kívül nincs más problémánk, és még a látásunk és a fogaink is jók, akkor az egészségünkre nem sokat kell költenünk. Ellenkező esetben már egy új szemüveg, vagy fogászati kezelés is hónapokra felboríthatja a költségvetésünket, ilyenkor pedig meg kell húznunk azt a bizonyos nadrágszíjat, de nem volt ez másképp régen sem!
Ebbe a körbe tartozik a fogamzásgátlás kérdése is. Legolcsóbb természetesen az önmegtartóztatás. Házasság előtt egyébként sem tanácsos, ugye, nemi életet élni, másrészt házasságon belül pedig minek védekezni. A fogamzásgátló tabletta és az egyéb tartós módszerek igen költségesek, szóval marad a gumi, amihez kis leleményességgel termékminta formájában egészségnapokon is hozzá lehet jutni, vagy választhatjuk a nagy kiszerelésű. saját márkás termékeket is (vagy a naptármódszert, netalán  a megszakított közösülést, azonban ha még önző módon (!) nem állunk készen a gyermekáldásra, ezeket jobb elkerülni). Ha mégis a költséges fogamzásgátló eszközökre vetemedünk, akkor más területekről kell átcsoportosítani: felfoghatjuk például a szexuális életet rekreációnak, és máris duplázódik a keretünk!
Egészségmegőrzésre, gyógyszerre 2000 forintunk van egy hónapban.
capsules-chemistry-coated-143654.jpg

Szépségápolás

Ide tartozik a fodrász, a manikűr, a körmös, a sminkcuccok, végső soron a parfüm, a szolárium és minden olyan dolog, ami a megnyerő külsőhöz szükséges. Ha csak nem kötelező munkaköri előírás, ezekről a dolgokról nemes egyszerűséggel mondjunk le. A hajunkat otthon is le lehet vágni, mindössze egy olló szükséges hozzá, a körömápoláshoz szintén, sminkelni pedig teljesen fölösleges, hiszen mint tudjuk, a szépség belülről fakad. A szolárium egyébként is káros, felejtsük el.
Pro tipp!: a parfümök drágák, egy-egy üveg akár a fizetésünk 5-10%-át elviheti, és a határ a csillagos ég! A legtöbb drogériában viszont az összeset elérhetjük teszter formájában. Nincs más dolgunk, mint munkahelyünkre tartva beugrani és diszkréten magunkra fújni egy keveset kedvenc illatunkból. A sminkcuccok nagy része is elérhető eképp, bár ez nem túl higiénikus, úgyhogy kerüljük.
Ilyen földi hívságokra havi 1000 forintnál ne szánjunk többet.
assorted-beauty-blur-457702.jpg

Ruházkodás

A hanyatló nyugati társadalmakban, mint amilyen például az Egyesült Királyság, a népek tetemes mennyiségű fast fashion cuccot vásárolnak, amiktől többnyire rövid úton, alig használtan meg is szabadulnak. Ezek nagy része a csóróbb kelet-európai országokban landol, mint amilyen például Magyarország! Romániával és Bulgáriával karöltve second hand nagyhatalom vagyunk, minden utcára jut legalább egy jóféle turi. Ezt alacsony fizetésűként kiválóan ki lehet aknázni. Ne pazaroljunk új ruhára, mikor szuper cuccokat foghatunk ki fillérekért. Cipőt, fürdőruhát és fehérneműt persze lehetőség szerint ne innen.
Alapvetően inkább ne legyen sok ruhánk, de az is tény, hogy akkor viszont kevesebbet kell mosni.
A ruházkodásra szánt ideális havi keret 2000 Ft.
buildings-clothes-clothes-line-102303.jpg

Rekreáció

Mindig csak a szórakozás! A mai fiatalokat leggyakrabban az a vád éri, hogy túl sokat költenek rekreációra. Ez a mai árak mellett kétségkívül igaz is lehet. A jó hír, hogy ezt is lehet okosan csinálni.
Mi tartozik rekreáció alá? Tulajdonképpen bármi, ami kikapcsolódás. Egy sör a haverokkal, beülni egy kávézóba, elmenni strandra, moziba vagy korcsolyázni. Kirándulni, sportolni, koncertre, színházba, kiállításra, ami már átfedésben van a kultúrával.
A nagyobb városokban rengeteg az ingyenes program, filmvetítések például. Az éjszakai fürdőzés általában olcsóbb, mint a napközbeni, havonta egyszer beleférhet, nyáron pedig ki lehet menni a vízpartra (vízfelülettel és szabadstranddal rendelkező városok előnyben). Konditerem helyett járjunk futni a szabadba, használjuk a street workout parkokat, jógázzunk youtube-ról, stb. Kocsmázás helyett érdemes otthon vagy közterületen találkozni a barátokkal, alkoholt nem vendéglátó helyen, hanem a boltban véve. Vagy alkoholt egyáltalán nem véve. Azt már mondani sem kell, hogy a dohányzás és a droghasználat mennyire ellenjavallt! Egyrészt  a mi helyzetünkben egyszerűen anyagilag nem fér bele, másrészt pedig káros az egészségre és fölösleges. Ne is ragozzuk.
Ide tartoznak még a hobbik is. Ne válasszunk költséges hobbit, nem fér bele.
Ugyanígy, ne vágyjunk drága telefonra, laptopra és egyéb elektronikai cuccokra, érjük be több éves, használt, elavult berendezésekkel, ezek ugyanis olcsók.
Ha jól akarjuk csinálni, rekreációra ne menjen el több havi 3000 forintnál.
adult-boy-child-325521.jpg

Kultúra

Átfedésben a rekreációval, ide tartoznak azok a dolgok, amik szellemi és erkölcsi épülésünket szolgálják. Mint amilyen a kiállítások, előadások, koncertek látogatása vagy éppen az olvasás. Előbbiekből vannak ingyenesek, ezeket részesítsük előnyben, próbáljuk a kiállításokat a megnyitókon látogatni, ilyenkor ugyanis sok helyen leesik némi étel is (spórolás!). Könyvet ne vegyünk. Iratkozzunk be mielőbb a könyvtárba, ami egyszeri összeg, onnantól egy évig annyi könyvünk van, amennyit csak szeretnénk. Csak arra figyeljünk, hogy időben visszavigyük őket, mert a bünti komoly összegekbe fájhat. A könyvtár egyébként is jó hely, ha télen nem akarunk otthon fűteni napközben (rezsicsökkentés!).
Kulturális kiadásaink, ne haladják meg a havi 2000 forintot.
backpack-book-books-256431.jpg

Önfejlesztés

Life long learning, ugye. A mai világban szinte bármit meg lehet tanulni a netről. Más kérdés, hogy papírt többnyire nem kapunk róla. Egy tanfolyam, OKJ-s képzés, netán újabb diploma megszerzési költségének előteremtése ekkora bérből nem túl reális, de egy-két év megfeszített spórolással, a költségek további csökkentésével nem lehetetlen! Mindent lehet, csak akarni kell!
adult-blur-books-261909.jpg

Spórolás a jövőre

Ha a fent felsoroltakon kívül nincs más kiadásunk, akkor akár 20 000 forintunk is maradhat a hónap végére! Amennyiben diákhitelünk van, ez az összeg kevesebb is lehet, de ez csak azt jelenti, hogy nem voltunk elég ügyesek. Ebben a mai világban leleményesnek kell lenni, nem szabad túl nagyra vágyni, bele kell törődni, hogy ennyi jutott, és abból kihozni a maximumot. 
abra.jpg
Az ideális költség-megoszlás
A megtakarított havi 20 000 forint éves szinten 240 000 Forintot jelent, tehát 10-20 év és megvan az önerő az áhított saját lakáshoz!*
*Ha nem vered el a felelőtlenül pénzt mégis nyaralásra, tanfolyamra, új szemüvegre vagy netán baleset miatt letört fogakra.
U.i: Más kérdés, hogy ha minden fiatal ilyen szinten leállna a fogyasztásról, azt a szolgáltató szektor jócskán megérezné, na de hát valamit valamiért.

Maradni? Itt?

Néhány gondolat választások után

Mi ahhoz képest tök jól elvagyunk. Teljesen jól.
Úgy tényleg, jól.
Csak hát a helyzet amiben vagyunk. Abban amúgy nem annyira könnyű.
Nincs semmi vészes, nem azért. Van hol laknunk, van mit ennünk, sőt, egyikünk még a vállalkozóit is ki tudta váltani, noha még nem igazán állunk meg a saját lábunkon, a szüleink, rokonaink rengeteget segítenek (lásd: van hol laknunk). Van rövid és hosszútávú elképzelésünk mivel szeretnénk foglalkozni - ha fellengzősen szeretnék fogalmazni (pedig nem szeretnék), akkor írhatnám azt is, hogy van egy álmunk, aminek megvalósításáért nap mint nap teszünk.
Az igényeink különben nem túl nagyok. Nincs szükségünk különböző fogyasztási javak birtoklásával és felvett viselkedésformákkal kifejezni társadalomban betöltött szerepünk fontosságát. Sokat sétálunk és kerékpározunk (semmibe nem kerül), szeretünk könyvtárba járni (olcsóbb mint minden könyvet megvenni), moziba is el-elmegyünk - főleg ingyenes vetítésekre - és ha sikerül kedvezményes jegyhez hozzájutni, akkor fürdőbe is. Káros szenvedélyeink nincsenek, fölösleges dolgokra már nem költünk, de ha valamit venni kell, akkor fontos, hogy az jó minőségű legyen, de általában ezt is megoldjuk alacsony költségen. Ruhát főképp a turiból, bármi egyebet csak akciósan, sok helyen megnézve, utánajárva. Igyekszünk tudatosan fogyasztani, ügyelve a környezeti fenntarthatóságra, meg ilyenek. Azt is tudjuk, hogy sokan ennél jóval több pénzből érzik az életüket sivárnak és nem tudnak mit kezdeni magukkal. Nálunk erről szó sincs. A boldogság nem pénzkérdés. Minden nap történik valami érdekes, örülünk egymásnak reggel ahogy felébredünk, és este elalváskor is azt érezzük, hogy ez nagyon jó dolog. Hogy így megtaláltuk egymást.
Szerencsések vagyunk.
De néha elképzelem, mindketten elképzeljük, milyen lenne, ha a  mindennapjainkat nem hatná át a folyamatos bizonytalanság érzése, az állandó tervezés, hogy hogyan léphetnénk valahogy előre az önállóság irányába. A baráti körünkben állandó beszédtéma, hogy ki hogyan, milyen módszerrel húzza ki fizetésnapig, vagy ha megtörtént a baj - elfogyott! - hogyan lehet pár napig pénz nélkül boldogulni. Vannak köztünk szakmájukban dolgozó diplomások, diplomás pályaelhagyók, szakmával, sőt, hiányszakmával rendelkezők, és abban dolgozók, kényszervállalkozók és tartós álláskeresők, önmagukat tizedjére is átképzők, túlképzettek, alulképzettek, tapasztaltak és tapasztalatlanok. De akármilyen heterogén is a mi kis közösségünk, egy közös pont van, és az az állandó pénzzavar. Persze ki-ki a maga módján, van aki ügyesebb, ha beosztásról van szó, és igen, van olyan is, akinek bármennyi pénze lehetne, az sem lenne elég (de azért ez ritka, és egy idő után az ember jobbára megtanulja, hogy ne nyújtózzon tovább, mint ameddig az a bizonyos takaró ér). A másik az állandó bizonytalanság és kiszámíthatatlanság érzése. Hozzá lehet szokni amúgy, ami miatt talán méginkább para, ha belegondolok.
Mi vagyunk a késői huszasok és korai harmincasok.
Lassan úgy érezzük, talán ideje lenne családot alapítani, de elképzelésünk nincs hogyan, mivel jó részünk a szüleinél lakik, vagy olyan albérletben, ami miatt saját lakásra spórolni felér a lehetetlennel (másmilyen albérlet meg már nem is nagyon van). "Semmire" meg ez a generáció már nem igazán szül.
Itthon egyre kevesebben vagyunk. Főleg vidéken. Nem telik el úgy hónap, hogy valaki ne menne ki külföldre a tág ismeretségi körből. Nem ismerek túl sok olyan embert, akinek ne lenne kint közeli barátja, családtagja. Ha valaki elhagyja az országot, senki nem kérdezi már, miért. A kérdést inkább a maradóknak szegezik gyakran: ha ennyire nem boldogultok, miért nem mentek ki? Mintha ez lenne az egyetlen megoldás, mert ami itt van, az a többség szerint egyhamar nem változik.
Gyakran kapjuk meg, hogy mi, fiatalok nem küzdünk eléggé, hogy itthon csak az nem boldogul, aki nem akar dolgozni. Tévedés. De én megértem, mert könnyebb ezt mondani, mint beismerni, hogy komoly gondok vannak az országgal, mert azzal nem lehet semmit kezdeni, így meg legalább megvan hogy ki a "hibás".
A társadalmat átható apátia, a megosztottság, a folyamatos egymásra mutogatás, a bűnbakkeresés, a hit elvesztése hogy lehetne ezt máshogy is csinálni, már olyan méreteket öltött, hogy nem hiszem hogy van még innen visszaút. Talán ha nem mindenki csak és kizárólag a saját érdekeit helyezné előtérbe, hanem mondjuk képes lenne beleérezni magát mások helyzetébe. De az empátia a szűkös javak körébe tartozik manapság. Az emberek egy része pont leszarja, ha másokkal valami rossz történik, amíg annak következményeit ő vagy a hozzá közel állók nem szenvedik el. Ha valakit igazságtalanság ér, akkor az az ő baja, biztosan tehet róla. Ha kiállsz valami ügy mellett, ami nem érint személyesen, akkor minimum hülyének néznek, rosszabb esetben lenaivoznak/idealistáznak. Ha emiatt téged is hátrány ér? A te bajod, miért kellett beleszólnod, miért nem maradtál csendben, "minek mentél oda"?! A társadalomnak egyre inkább az a hasznos tagja, aki fogyaszt ha kell, bólogat vagy tapsol ha igény van rá, de legfőképpen kussol és tűr.
Tenni mit lehet ez ellen? Ha Te nem válsz ilyenné, akkor pontosan egyel kevesebben vannak. Meg kell próbálni kizárni a negatív dolgokat, keresni azt, ami jó. Küzdeni, és ha igazságtalanságot látunk, igenis kiállni, harcolni ellene. Na nem ordenáré módon, vádaskodva, verbális és egyéb agresszióval. Megfontoltan, kulturáltan, példát mutatva. Humorral.
huxley.jpg
Ha végképp nem megy, belefáradtál és van rá lehetőséged, akkor máshol. Másik országban. Mert egy életünk van, és végső soron mi vagyunk a felelősek érte, hogyan éljük.

Full extrás vegaburger? Létezik!

Vegán recept

Bár az elmúlt 10 évben rengeteget javult a helyzet vegetáriánus és vegán étel-fronton, de ha az ember "lemondások nélküli" burgerre vágyik, elég szűkös a kínálat a fővároson kívül. Már nagyon ritka az olyan hamburgeres, ahol a kínálatban ne szerepelne a húsmentes alternatíva (állati termék menteset sajnos nagyítóval is nehéz lenne találni vidéken, max úgy, hogy a vegába nem kérsz majonézt, sajtot, stb.), engem több helyen ért csalódás, mint ahány helyen nem.
A teljesség igénye nélkül: van hely, ahol a húspogácsát nemes egyszerűséggel kihagyják, mert ugye vega étrend=(hús+köret)-hús. Hát nem? Nem. Van, ahol a húspogácsát megpróbálják a többi hozzávaló nagyobb mennyiségével "kárpótolni", ami szerencsésebb (vega) esetben plusz sajt, de láttam már nyers gombát is, ami inkább volt értelmezhetetlen, mint finom. Volt hely, ahol menü nem volt kitéve, én pedig csak besétáltam, és kértem egy vega burgert. A következő 10 perc azzal telt, hogy a hely elképedt tulajdonosnőjének kérdéseire válaszolgattam  hogy mit is jelent ez (nincs benne hús, nem, csirke sem, a csirke is hús), majd inkább kértem egy sült krumplit. De van olyan hely is, ahol elméletben már tudják milyen lenne a jó vega alternatíva, ki is van írva a szépen megtervezett menüre, olyan hívószavakkal, hogy grillezett cheddar sajt, lilahagyma lekvár, aztán a készítés közben derül ki hogy amúgy utóbbi éppen elfogyott, de jó lesz helyette a majonéz, és a hatalmas száraz zsömlében figyelő grillezettnek leírt, de alig megolvadt sajt és a szomorú téli paradicsom láttán rögtön meg is bántuk hogy betértünk, ahelyett, hogy hazahúztunk volna főzni. Eddig egyedül a szegedi Inferno Burgers tudott olyat nyújtani, amivel 100%-ig elégedett voltam, köszönhetően a jól fűszerezett házi babpogácsának. A legtöbb helyen az az alapvető probléma, ahogy a burger pont olyan, ahogy az átlag húsevők elképzelik a növényi alapú táplálkozást: ízetlen és hiányos (ezt a tévhitet igyekszem itt a blogban lerombolni ;)). Szóval vidéken alapvetően jobban jár az ember, ha házilag készíti a burgert, főleg hogy úgy nem "csak" vega, hanem vegán is lesz, ami nekem például fontos, a költséghatékonyságról nem is beszélve.

Egy ideje már kísérletezgetek. Általában idényzöldségeket használok, ami télen a főleg céklát jelenti. Ha most összeborzadsz a cékla gondolatától, megnyugtatlak: a receptben használt céklának köze sincs az ecetes lében úszó undormányhoz, amit sokan méltán gyűlölnek. Én mondjuk megeszem azt is, de amíg nem kezdtem el nyers céklát használni alapanyagként, nem különösebben voltam érte oda. Itt viszont nem is fog annyira erőteljesen érződni az íze, úgyhogy a legelvetemültebb céklafóbok is adhatnak neki egy esélyt, főleg hogy a cékla rengeteg vitamint tartalmaz, és gyönyörű a színe is.

De most jöjjön a recept:

Céklapogácsa (VEGÁN)
Hozzávalók (10-12 darabhoz):
- 5-6 közepes méretű cékla (kb. fél kg)
- 250 g zabpehely
- egy csésze napraforgómag (vagy amilyen olajos mag éppen található otthon: dió, tökmag, mogyoró stb.)
- 1 nagy vagy két kisebb vöröshagyma
- 4-5 gerezd fokhagyma
- 2 tk. pirospaprika
- 1 tk. sriracha (elhagyható, vagy erős pistával helyettesíthető)
- 3 ek. szójaszósz
- 1 kk. rozmaring (nagyon jól kihozza a cékla ízét)
- só, bors ízlés szerint
- 3-4 ek olívaolaj (amilyen van, napraforgóval is ugyanúgy működik)

a; Ha van robotgépünk, akkor a céklát, a hagymákat, az olajos magvakat és a zabpelyhet egy kis olajjal összeaprítjuk, VAGY
b. ha nincs robotgépünk, akkor se essünk kétségbe: hagymát apró kockákra vágjuk, a céklát a reszelő nagyobb felével lereszeljük, a zabot és a magokat hozzáadjuk (ebben az esetben kicsit rusztikusabb állagú lesz a pogácsánk)
majd a kapott masszát egy nagy tálban fűszerezzük, majd kicsit villával tömörítjük, hogy a zab felszívhassa a nedvességet.

A kapott elegyből megpróbálhatunk pogácsákat formázni, de ezt mi pár balul elsült kísérlet után elengedtük, helyette elég egy tepsiben sütőpapírra szétteríteni a cuccot, villával lenyomkodni és 30-40 perc alatt 180-200 fokon megsütni. Miután kicsit hűlt, simán szeletelhetővé válik annyira, hogy a burgerben se essen szét.

Mint mondtam, a pogácsa összetétele idényfüggő, eszerint a cékla helyettesíthető ősszel sütőtökkel, sárgarépával, zellerrel, nyáron akár cukkinivel, tökkel, de akár babbal, burgonyával is.

A céklás verzióhoz ajánljuk a lilahagymalekvárt és az avokádókrémet, lehet a zsömlékre olvasztani (ha vegán vagy növényi) sajtot mi most így készítettük, és azt kell mondjam, hogy ez a kombináció messze felülmúlta az eddigi összes próbálkozásunkat, a mindenevő barátok, családtagok is rámondták az áment. ;)

vegaburger.jpgFotó: agidolgai.blog.hu

 FOODYNY is szívesen oszt meg tőlem tartalmat!