Kertünkben tombol az eperszezon, ám a hosszú szárazság miatt az idei termésben sok az aprószemű gyümölcs. Ez az ízükön persze nem változtat semmit, pláne ha lekvár készül belőlük. De mi lehet még? Gyümölcsszalag!

Fotó: Lefties Photo&Design

Pinteresten láttam pár vonatkozó receptet, de hamar elkedvetlenedtem, mikor megláttam, hogy a nagy részük sertészselatint használ (ami a bolti gumicukrok nagy részében is megtalálható), netalán aszalógép kell hozzá, speciális felszerelés, hozzávaló vagy egyéb boszorkányság. De kis keresgélés után mégiscsak találtam megfelelőt, amihez mindössze három hozzávaló szükséges. El is kezdtem kísérletezni, az első próbálkozás után kiderült, hogy az eredeti recepten kicsit változtatni kell, de a mai adag már jól sikerült.

Nem is húzom tovább az időt, íme a recept:

Hozzávalók egy sütőlapnyi mennyiséghez:
- fél kg földieper (esetleg füge, szilva, alma, meggy, szőlő, stb. de ezeket nem merem biztosra mondani, mert eddig csak eperrel lett kipróbálva, de akinek van kedve, kísérletezzék :))
- 2 ek. cukor (vagy ideológiába illeszkedő édesítőszer)
- 1 tk. citromsav/aszkorbinsav, ami tudom hogy két különböző dolog, de ehhez a recepthez bármelyiket használhatod, vagy ha egyik sincs otthon, akkor 2 ek. citromlé

A szárától megtisztított epret botmixerrel vagy blenderben szétküldjük, úgy, hogy lehetőleg egyáltalán ne maradjanak benne darabok. A masszába belekeverjük a cukrot és a citromsavat/levet, majd folyamatos kevergetés mellett felforraljuk, és ebben az állapotában további 10-15 percig kevergetjük, amíg sűrűsödni nem kezd (vigyázat, amint kicsit lassabban keverjük, azonnal vulkáni tevékenységbe kezd, és ilyenkor forró, mint a láva!). Miután lehúztuk a főzőlapról és biztonságban vagyunk, a sütőtálcára vagy egy tepsibe sütőpapírt helyezünk. Fontos, hogy a tálca szélével képezzen egy kis peremet, hiszen ide fogjuk ömleszteni a forró lávát. Itt ügyeljünk a mennyiségre, nem jó ha túl vastag a réteg, mert akkor nagyon sok időt vesz igénybe az elkészülés.  Nagyjából 3-4 mm vastagon próbáljuk elteríteni az anyagot a papíron, majd mehet a 80-100 fokos sütőbe, megközelítőleg 3 órára. Közben figyelgessük, villával lehet piszkálgatni, hogy hol tart a folyamat. Ha nem marad a villán, akkor jó. Ha úgy járnátok, mint én az első alkalommal, hogy túl vastag lett a massza, akkor sem kell kétségbe esni, kihűlés után (!!!) egy kanál segítségével óvatosan lehet csökkenteni a mennyiségen, majd kis időre mehet vissza a sütőbe míg jónak nem ítéljük. Ha kész, akkor hagyni kell teljesen kihűlni, megszilárdulni. Ilyenkor már olyan masszív, mint egy ív dekorgumi vagy vastagabb karton. Én a pontosság kedvéért bejelölgettem a 2 centit a sütőpapíron, majd egy ollóval csíkokra vágtam az anyagot, majd a képen látható tekercseket formáztam belőlük, így praktikusan fogyaszthatók a sütőpapír lehúzását követően.

Lehet hogy elsőre kicsit macerásnak tűnik a dolog, de megéri belevágni, hiszen a boltinál egészségesebb, finomabb és természetesebb gumicukrot készíthetünk, az már csak bónusz, hogy kevesebb hulladékkal.

Nem vagyok a húsos ételek utánzásának híve, inkább ihletmerítésnek nevezném, mikor egy ételt húsmentesen készítek el.  Másrészt attól, hogy nincs benne hús, miért ne lehetne egy klasszikus étel fűszerezését és kinézetét "kölcsön venni"? Az emberek többsége hamarabb nyit valami olyan felé, amit már valamennyire ismer, tehát lehet hogy ha nem vegán ismerőseinknek főzünk, érdemesebb valami jól bejáratott étel vegánosításával próbálkoznunk. Itt például a darált húst fogjuk "helyettesíteni" lencsével. Szegény lencse egyébként is el van hanyagolva: a magyar emberek nagy része csak újévkor eszi, akkor is csak azért, mert "muszáj", különben "nem lesz péééz". Pedig  nagyon klassz kis fehérjeforrás, kalcium és vastartalma mellett nem utolsó sorban finom is. De jöjjön a recept: 

Kell hozzá:
- spagetti (durum, abban nincs tojás)
- 1 doboz/üveg darabolt paradicsom (vagy igazi ha van, az még jobb)
- 1 csésze főtt lencse (ha kevés a szabadidő, akkor konzerv használata is megengedett, ne ezen múljék, de kevés vízzel fél óra alatt előfőzhető, én nem szoktam áztatni)
- olívaolaj
- 2 ek. sörélesztő pehely (ha nincs, elhagyható, de finomabb lesz tőle)
- 1 ek. szezámmag
- 1 ek. lenmag
- 2 ek. napraforgó mag
- egy nagyobb fej vöröshagyma
- 1 nagy vagy két kisebb gerezd fokhagyma
- bazsalikom
- oregánó
- só
- bors

A tésztát megfőzzük, leszűrjük. Egy mélyebb serpenyőben vagy wokban olajat melegítünk, üvegesítjük a hagymát és beleszórjuk a magokat, majd folyamatos kevergetés mellett kicsit megpirítjuk. Ha a magok már majdnem jók, hozzáadjuk a lencsét, majd kis kevergetés után a paradicsomot is és a két ek. sörélesztő pelyhet. Mikor elkezd sűrűsödni alacsonyabb láng mellett folyamatosan kevergetjük (ha nem, akkor vulkáni tevékenység várható, kézre vigyázni!), a fűszereket és az apróra vágott fokhagymát a vége felé adjuk hozzá, kicsit még hagyjuk összeérni, besűrűsödni éééés már kész is!

A tojáskrém finom. Főleg friss kenyérrel és újhagymával. Mit tehetünk viszont akkor, ha valami okból nem ehetünk vagy nem szeretnénk tojást enni? Erre számos okunk lehet, például allergiásak vagyunk rá, egészségügyi megfontolásból, vagy pedig az állatjogok védelmében.

A jó hír, hogy tojás nélkül is nagyon finom, ráadásul fehérjedús, egészséges és laktató krém készíthető, ami mind ízében és állagában kísértetiesen hasonlít az eredetire. Bónusz, hogy nem kell főzni, tehát időtakarékos, és a tojáspucolás nyűgjét is megússzuk vele. De jöjjön a recept:

Hozzávalók:

- 1 konzerv csicseriborsó (vagy ennek megfelelő mennyiség főzve, akkor viszont főzni kell és több idő, plusz tegyünk el kicsit a levéből)
- 1 natúr vagy füstölt tofu (ízlés szerint, én füstöltet használtam, mert az volt itthon, így egyből húsvéti sonka íze is lett :D)
- 1 kk. fekete só (ez adja a tojásra oly jellemző kénes ízt és illatot)
- 1 ek. mustár
- 1 ek. olívaolaj

A hozzávalókat egy tálban botmixerrel krémesítjük, amennyiben szükséges, a csicseriborsó levével lazítunk rajta. Újhagyma zöldjével dúsíthatjuk, és amint mondtam, már fogyaszthatjuk is!

Vada Pav, Vada Pao, Wada Pav - ez a három írásmód ugyanazt a csemegét takarja, ami nem más, mint Mumbai legnépszerűbb street foodja, forró olajban kisütött krumpligombóc egy félbevágott zsemlében, némi chutney és zöld chili kíséretében, szóval igazi, nagybetűs JUNK FOOD, ráadásul tök véletlen még vegán is! Hát ezt ki kell próbálni.
Igazából csodálkozom miért nem elterjedt még itthon, hiszen a magyarok kedves étele, a burgonya alkotja, ráadásul tulajdonképpen rántva!

Nem nagyok a golyók, a láboska a pici! :D

Az alábbi lista a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmazhat.

Kép forrása: pexels.com

Műanyagdobozos készételek

Konzerv készételek

Hasonló a probléma, mint a műanyagos termékeknél, kiegészítve azzal, hogy ezek az ételek nem nyújtanak túl nagy élvezeti értéket. Vannak persze helyzetek, mikor nincs más lehetőség, bár ahol melegíteni lehet, ott főzni sem lehetetlen.

Alapporok, levesporok

Ez a teljesen fölösleges kategória, mégis egy egész generációt szoktattak le vele a fűszerezésről. Küldd bele a port, és máris van íze! Persze hogy van, hiszen ezek a porok telis-tele vannak sóval és ízfokozókkal és ki tudja még milyen mesterséges bármivel. Egyetemista korom hajnalán én is gyakran használtam spagetti vagy carbonara, sőt chilis bab alapport, egészen addig, míg egy alkalommal képtelen voltam porhoz jutni, így kénytelen lettem anélkül főzni. Na azóta tudom hogy teljesen fölöslegesek ezek az amúgy rendkívül jól marketingelt és  szép csomagolású izék.

Mirelit "bármik", sajttal töltött izék

Ismét a kényelem. Csak megveszed, mehet a forró olajba, és kész is az étel. Az elmúlt időben nem egy botrány volt a nem megfelelően kezelt mirelit áruk miatt kirobbant ételmérgezések kapcsán. De nem ez az egyetlen gond vele. A fagyasztás elég nagy környezeti terhelést jelent, a termékek tápértéke élvezhetősége viszont messze elmarad a frisstől.  Mielőtt sokan megköveznének, nem azt mondom, hogy olykor nem fér bele némi fagyasztott brokkoli vagy zöldségkeverék, gyümölcs, de például a mirelit hasábburgonya egy teljesen értelmetlen dolog, a krumplihámozást és szeletelést számtalan praktikus eszköz teszi kényelmesebbé, a fagyasztott zöldségek és gyümölcsök helyett pedig  válasszuk az éppen szezonális, fagyasztás nélkülieket!

Előre felszeletelt zöldségek műanyagban

Teljesen hiábavaló. A zöldségeket és gyümölcsöket többnyire úgy alkotta meg a természet, hogy sértetlen állapotban viszonylag sokáig frissek maradjanak. Na ettől fosztja meg őket a gyári szeletelés és a műanyag csomagolásba helyezés. Persze kereskedői szempontból remek lehetőség ez a már részben romlásnak indult árukészlet jobb színben való feltűntetésére, de ezért cserébe sokszor még drágább is. Ez nem tűnik túl jó cserének. Sokkal jobban járunk, ha a gyümölcsöt minden csomagolástól mentesen vásároljuk meg, és csak fogyasztás előtt vágjuk fel tetszőleges módon.

Előre lereszelt/szeletelt sajt

Pár perc spórolás árán a természetbe kerülő műanyag csomagolás. Ráadásul a sajt minőségét rontja a reszelés és a szeletelés is. Nem beszélve arról, hogy ezek a termékek általában drágábbak is. Válasszuk a pultban lévő sajtokat és ne sajnáljuk azt az öt percet, amit a reszelésre szánnánk.

Előre csomagolt szendvicsek

Utazás közben vagy a mindennapok rohanásában egyszerűbb megvenni a szendvicset a boltban előre elkészítve, ez igaz. Ha rendszeres ez a szokásunk, akkor viszont érdemes elgondolkodni az otthoni szendvicskészítésen, ami biztos hogy egészségesebb és kevesebb hulladékkal járó megoldás, na meg lényegesen olcsóbb is.

PET palackos ásványvíz, üdítők

Egy átlagos ember iszonyatos mennyiségű műanyag palackkal terheli a környezetet, aminek nagy része ráadásul a hulladékgyűjtőig sem jut el. Vannak termékek, amikhez más módon nem lehet hozzájutni, ezt aláírom. Viszont ha van választási lehetőségünk, akkor mindenképpen kerüljük a palackos termékek vásárlását. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy hazánk legtöbb területén kiváló minőségű a csapvíz. Teát főzni sokkal érdemesebb otthon, így a cukormennyiséget is tudjuk kontrollálni, az üdítők helyett pedig fogyaszthatunk - akár házi készítésű - szörpöket is. Ha a szénsav nélkül nehezen vagyunk meg, akkor hosszabb távon érdemes beruházni egy szódagépre is.

Kapszulás kávé

A kapszulás kávé, amellett hogy nem is olcsó, hatalmas fölösleges terhelés a környezetnek. Egy átalagos kávéfogyasztó naponta két kávét iszik. Ez éves szinten 730 műanyag vagy aluminium kapszlit jelent. Nem mondom, hogy nem finomak ezek a kávék, de azért egy jobbfajta géppel és némi tapasztalattal ugyanazt az eredményt elérhetjük, anélkül hogy fölösleges szeméttel járulnánk hozzá az amúgy is tarthatatlan hulladékhelyzethez.

Főzőtasakos rizs

Ez megint egy olyan dolog, amit én is sokáig használtam, nem sejtve hogy mennyire egyszerű elkészíteni a nemtasakos rizst, és nem utolsó sorban sokkal finomabb is. Itt a minden egyes adag után hulladékba kerülő műanyagtasakon kívül az árkülönbség is sokkoló: a legtöbb helyen negyedannyi rizst lehet venni tasakosan. Fordítsuk a különbözetet inkább jobb minőségű rizsre.

Itt a harmadik videó, ahol a huszonegyedik sortól a harmincegyedik sorig juthattok el velem. Az első 9 sort ITT, a másodikat pedig ITT találjátok. Ha tetszik amit csinálok, megköszönöm ha támogatod munkámat egy youtube-feliratkozással, vagy a videó megosztásával.

A lencse az egyik legjobb növényi fehérjeforrás, érdemes tehát nem csak újévkor fogyasztani. A legtöbben a főzeléken kívül nem igazán tudják mire használni, pedig nagyon sokoldalú alapanyag.
A süti talán első hallásra kicsit meredeknek tűnhet, de a végeredményen csak nyomokban érzékelhető a lencse íze, nagyon harmonikus, ropogós kekszet kapunk.

Aki kedvet kapott, annak itt a recept:

Hozzávalók:
- 1 bögre főtt lencse
- 1 bögre zabpehely
- fél bögre liszt (ki milyet használ)
- fél bögre cukor
- 1 evőkanál kókuszzsír (de ha nincs, margarin is jó hozzá)
- 1 csomag sütőpor
- 1 csomag vaníliás cukor
- csokidarabkák (jelen esetben mikulások :D)
- fél bögre víz

A főtt lencsét és a zabpelyhet a fél bögre víz társaságában botmixerrel homogén masszává varázsoljuk, majd hozzákeverjük a lisztet, a cukrot, a vaníliás cukrot, a sütőport és a felolvasztott kókuszzsírt (vagy amit használunk hozzá). Az elegy akkor jó, ha nem folyik le az evőkanálról, tehát jó masszív, de azért keverhető. Hozzáadjuk a csokidarabokat, elkeverjük, és sütőpapírra kis gömböket teszünk a kanállal, majd összelapítjuk (érdemes helyet hagyni a sütik között, mert sütés során növekszenek). A sütési idő nagyban függ a sütő típusától is, én egyszerű gázsütőn a közepes fokozatot és a sokszori ellenőrzést választottam, kb. 20 perc kellett neki, plusz további öt megfordítva, hogy a teteje is kapjon egy kis színt.

Próbáljátok ki, tényleg nagyon klassz! 

Kép forrása: pexels.com

Vannak tipikus nyári ételek. Ilyen a töltött paprika is. A lakótelepen sétálva szinte biztos, hogy valamelyik ablakon kicsapódik a jellegzetes illat, és akkor nincs mese, főzni kell.

Ezzel az étellel nem kezdődött valami jól a viszonyom. Nem emlékszem már pontosan, de nagyjából 6-8 éves lehettem, és pont abban a fázisban voltam, hogy már nem szívesen ettem semmi olyat, amiben hús van. Mivel a hús-nem-evést a környezetem ezt nem fogadta valami fényesen, ezért nemkívánatos ételekre nemes egyszerűséggel csak annyit mondtam, hogy szar. Valamelyik rokonnál vendégeskedtünk nyáron, és pont töltött paprika volt. Mikor megéreztem a jellegzetes „disznós utóízt”, már toltam is félre a tányért, és közöltem, hogy én ezt tuti hogy nem eszem meg. A miért nem kérdésre természetesen a szokásost válaszoltam: mert szar. Ezzel kisebb fajta botrányt okoztam, aminek az lett a vége, hogy mégis meg kellett ennem, ami ki volt szedve. Ezt követően kellett jó 20 év, hogy újra barátkozzak ezzel a fogással.

Ma már nyilván hús nélkül készítem, és az egyik kedvenc nyári ételemmé vált.

Jöjjön hát a recept:

Hozzávalók:

• 10-12 szép tévépaprika
• 2 doboz paradicsompüré (500 g-s dobozok)
• 2 ek. cukor
• 1 ek só
• -kb 1 liter víz

A töltelékhez:

• 1 csésze (kb 1 dl): rizs
• 1 csésze vöröslencse
• 1 csésze zabpehely
• 1 csésze szójagranulátum
• 1 csésze napraforgómag
• 2 szelet szikkadtabb kenyér (vagy a sercli, ami amúgy sem fér be a pirítóba, tehát mindig kezdeni kell vele valamit)
• 2 tk. őrölt pirospaprika
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 kk.bors
• 1 kk. majoranna
• 1 tk só
• olaj

A töltelékkel kezdünk. A szójagranulátumot a zabpehellyel és a napraforgómaggal egy tálba öntjük és leforrázzuk annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Egy nagyobb serpenyőben (akár wokban) olajat melegítünk és kis ideig pirítjuk rajta a rizst és a vöröslencsét, majd némi vízzel felöntjük és 10-15 percig főzzük. Ezután hozzáadjuk a tál tartalmát, ami eddigre már megszívta kicsit magát, és a fűszereket és a fokhagymát. Ha a rizs és a lencse megfelelően megfőttek, akkor lehúzzuk a tűzhelyről és kicsit hagyjuk hűlni, majd a kis darabokra tépkedett kenyeret is alaposan belekeverjük.

Most elkezdhetünk foglalkozni a paprikákkal: a száruknál óvatosan körbevágjuk és eltávolítjuk a magházakat és a magokat. Ha a töltelék megfelelő hőmérsékletű (értsd nem égeti le a kezed), akkor egy teáskanál és az ujjaink segítségével a paprikákba töltjük. Jól lenyomkodjuk, nehogy főzéskor kipottyanjon (valamennyi mindenképp kijön, de ha jól csináljuk, akkor minimális).

A paradicsompürét egy nagyobb lábosba öntjük, hozzáadjuk a cukrot és a sót, majd a vizet és melegíteni kezdjük. Nagyjából akkor jó, ha a lábos harmadáig-negyedéig és a szósz, mert most jönnek  a paprikák, amiket óvatosan (mondjuk fakanál vagy lapátka segítségével) elhelyezünk a lábosban. Itt pl nagyon hasznos a Pitagorasz-tétel gyakorlati ismerete (pedig pont a napokban láttam facebookon, néhány IQ bajnoknál, hogy megint eltelt úgy egy nap az életéből, hogy nem vette hasznát a nevezett tételnek. Javaslom próbálj töltött paprikát készíteni, haver.

Ha a paprikák éppen hogy kilógnak a szószból és a lábos teteje és a „vízszint” között legalább 5-10 cm van, akkor ügyesek voltunk. Ha viszont kevesebb, akkor öntsük át egy nagyobb fazékba a cuccot, mert ki fog futni.

Folyamatos felügyelet és óvatos (!!!) kevergetés mellett nagyjából fél-háromnegyed órára van szükség ahhoz, hogy a paprikák megroggyanjanak. Ha forrni kezd, vegyük kicsit vissza a lángot, hajlamos kifutni és odakapni is, de azért annyira nem para, ügyetlenebbek (mint én) és simán elbírnak vele.

Ha kész, és ehető hőmérsékletűre hűlt, akkor egy nagy szelet kenyérrel felszerelkezve neki is lehet látni.

Jó étvágyat!

Ha valaha ételfotókkal díszített falinaptárat készítenék (ki tudja, talán fogok!), akkor az augusztusnál fix, hogy a paradicsom, a tv paprika és a cukkini kerülne főszerepbe, tekintve hogy ebben a hónapban a legfinomabbak – és nem utolsó sorban a legolcsóbbak e zöldségek.

Ezek az alapanyagok szinte az összes nép konyháját megihlették, ahol megteremnek, a szlávoktól a franciákig. Nálunk egyszerűen lecsó néven fut, a hagyma, a paprika és a paradicsom állandó, vannak akik rizzsel, mások tojással fogyasztják.

Nem hinném, hogy van olyan konyha az országban, ahol ne készülne a nyár folyamán legalább egyszer lecsó. Olcsó, laktató, elrontani szinte lehetetlen.

Éppen ezért nálunk elég sokszor szerepel a nyári repertoárban, talán kicsit meg is unjuk nyár végére. Ezt elkerülendő érdemes kicsit kitekinteni és némileg „felturbózni” az ügyet a nemzetközi konyhát segítségül hívva.

Pár éve alapzajként ment valamelyik utazós csatornán egy műsor, ahol valami faszi mindenféle helyeken ételeket kóstolgatott, majd meg is próbálta elkészíteni őket. Ez alkalommal éppen Izraelben járt, ahol Tel Aviv leghíresebb shakshukás helyén próbált rá az extrás lecsónak kinéző ételre. Noha még csak május volt, nagyjából másnapra meggyőztem magam, hogy én ezt kipróbálom. Azóta nem is nagyon készítem máshogy a nyár legfinomabb és legegyszerűbb ételét.

Ahány oldal, annyi recept, alapvetően ez sem egy kőbe vésett dolog, itt most azt fogom leírni, hogy én hogyan szoktam csinálni.

Fontos, hogy legyen egy viszonylag nagy serpenyőnk, ami megbízható, mármint abból a szempontból, hogy nem ég le benne könnyen az étel. Majd látjuk miért lesz ez fontos. Én egy Tefal wokot használok, ami még soha nem hagyott cserben. Már-már megszállottan ragaszkodom ehhez a wokhoz, szinte minden ételt ebben készítek (a palacsintát és a tejberizst is). Amikor pár éve új albérletbe költöztem, egy darabig ágyam alatt tartottam, nehogy valaki használni találja és összekaristolja, és mikor Norbival összeköltöztünk, kb. rögtön felhívtam a figyelmét, hogy a wokot csak fával szabad érinteni. Mikor Bulgáriába költöztünk, nagyon kevésen múlt, hogy a végén mégsem vittem magammal (konkrétan már be volt pakolva, csak utolsó percben kivettem), amit nagyjából első héten meg is bántam. Na de ennyit a wokról, ha nincs wokod, akkor nagyobb serpenyő is jó leszm, de vegyél wokot, mert jó cucc.

Szóval a recept:

Hozzávalók (2 főre)

• 1 nagyobb vagy 2 kis fej vöröshagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 kisebb cukkini
• 1 padlizsán
• 2 érett paradicsom
• 1 doboz (kb 3-4 dl) paradicsompüré vagy ha nagyon extrát szeretnénk, akkor házi ketchup (receptet pl ITT találsz)
• 4 közepes tv paprika
• 1 hegyes erőspaprika
• 3 tk fűszerpaprika
• petrezselyem (friss vagy szárított)
• római kömény
• só, bors ízlés szerint
• olaj (preferencia szerint, én napraforgót használok, de olíva vagy kókusz vagy egyéb olaj is jó hozzá)
• ha vegán vagy, akkor itt állj meg, mert így is finom lesz, ha nem, akkor 4 db tojás

A padlizsánt és a cukkinit héjastól apró kockákra vágjuk, majd egy tk sóval meghintve kicsit pihentetjük.A vöröshagymát és a fokhagymát szintén apróra vágjuk és kevés olajon aranybarnára pirítjuk. Ezt követően hozzáadjuk a cukkinit és a padlizsánt, fedő alatt hagyjuk kicsit gondolkodni. Eközben nagyobb kockákra vágjuk a paradicsomokat, a tv paprikát és a hegyes erőset pedig először hosszában, majd nagyobb darabora szeleteljük. Ha a padlizsán és a cukkini elkezdett kicsit összeesni, akkor mehet bele a paprika és a paradicsom is. A fűszerpaprikát és a többi fűszert (kivéve a petrezselymet) is ilyenkor adjuk hozzá. Ha már kezd kicsit folyósodni a történet, akkor mehet bele a paradicsompüré (vagy ketchup) és ha úgy ítéljük meg, akkor egy kis pohár víz. Fedő alatt hagyjuk felforrni az egészet, néha megkevergetve.  A vegánok itt vegyenek magukhoz egy szelet friss kenyeret vagy pitát, és jó étvágyat!

A többiek: ha már eléggé fortyog a lecsónk, akkor egy utolsót keverünk rajta alaposan, és óvatosan ráütjük a tojásokat. Ezután már nem piszkáljuk, hanem a lángot kicsivel kisebbre állítva, fedő alatt megvárjuk, hogy a tojások ízlés szerinti keménységűek legyenek (full megfőzni nagyjából 8 perc). Ha klassz a serpenyőnk, akkor ezalatt nem történhet baj, de azért nézegessük, nehogy oda találjon kozmálni, ha ilyet észlelünk, akkor óvatosan nyúljunk alá a falapáttal, hogy a tojások is egyben maradjanak. Nem olyan nehéz ügy, mint amilyennek hangzik. Ha kész, petrezselyemmel meghintve, egy nagy szelet friss kenyérrel tálaljuk.

Jó étvágyat!

Ebben a melegben nem jó főzni. Negyed óránál tovább semmiképp sem. Na ez pont egy olyan étel, aminél 15 perc telik el a hűtő megközelítésétől a tálalásig. Ez pedig nem más, mint a római köményes paradicsomkrém.

Egészen pontosan négy hozzávalóból áll: 
- 2 evőkanál római kömény
- 6 szem kisebb vagy 4 nagyobb érett paradicsom
- kevés olívaolaj
- 1 kávéskanál só

A római köményt kis lángon, serpenyőben (egyelőre olaj nélkül!) addig melegítjük, míg a szemek el nem kezdenek kipattogni. Ezt követően adunk hozzá annyi olívaolajat, hogy éppen ellepje (ne sokat), majd pár keverés után adjuk hozzá a karikára vágott paradicsomot. Addig pároljuk, míg a paradicsom szét nem kezd esni. Kis üvegbe töltjük, a tetejére olajat öntünk, a hűtőben 1-2 hétig eláll (de nálunk annyi ideje nem lesz!). Ajánlom mindenkinek, mert nagyon egyszerű, nagyon finom, és nem is kell hozzá sok minden.

Friss kenyérrel, pirítóssal de tésztára is kiváló.